Ezt az oldalt azzal a céllal indítjuk útjára, hogy észrevételeit, élményeit, tanácsait megoszthassa az olvasókkal. Ha utazás előtt áll, vagy éppen utazásból tért haza, és tapasztalatait, kalandjait szeretné megosztani most megteheti! Küldje el nekünk mailben és mi megjelenítjük oldalunkon. Ez az oldal nem csak a beszámolók helye, ha szeretne egy zenét, vagy akár csak egy jó kis olasz étel receptet megosztani az olvasókkal, mi segítünk ebben.
HÍREK ITÁLIÁBÓL
..."MICSODA NYÜZSGÉS, ÉLET ÉS SOKSZÍNŰSÉG...DOLCE VÍTA!..."
VÁNDOR ÉVA A FRATELLI GOLDONIVAL NYARALT CINQUE TERRÉN A KEZDET... Engedjék meg hogy bemutatkozzak: Vándor Éva vagyok, színésznő. Sok színházban játszom jelenleg, többek közt a József Attila Színházban is. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert a Fratelli Goldoni utazási iroda a „színházjeggyel Itáliában” akciót itt hirdette meg, melynek kapcsán összeismerkedhettem az Iroda vezetőivel. Ez a tény, s az a sok remek fotó és élménybeszámoló melyet a barátnőm zúdított rám, aki előző nyáron Velük utazott, végül is arra az elhatározásra sarkalt, hogy mindenképpen látni akarom ezt a csodát melyet Cinque Terre-nek hívnak! Erre az útra idén szeptemberben került sor (sok egyeztetés után de az életem már csak ilyen) , amit őrült izgalommal vártam, ráadásul ősszel még nem jártam a tengerparton, és a városnézésen, kiránduláson túl a Tenger volt az ami még vonzott Itáliába, hogy valóban igaz e a mese, hogy ilyenkor is meg lehet mártózni a Ligúr tengerben. ...ÉS ELINDULTUNK Az, hogy ezt a hosszú utat busszal tesszük meg kicsit aggódóvá tett, de meg kell mondjam semmi okom nem volt rá. A reggeli öt órás indulás sem jelentett gondot, lévén az izgalomtól nem sokat aludtam (majd a buszon!) és alig vártam, hogy elinduljunk! És begördült a Busz! Ott ültek a Frattellis Fiúk ( bocsánat, én már csak így hívom őket szeretetből és mert én vagyok az idősebb) Bodnár Zoltán és Tarnóczi Ferenc ragyogó fehér egyenruhájukba, kivilágítva, magasan, és végtelen udvariassággal irányítottak minket és csomagjainkat a helyünkre. Az utazás kellemes és kényelmes volt, három óránként pihenőt tartottunk enni inni vagy éppen „bepúderezni az orrunkat”. Estére megérkeztünk a szálláshelyünkre ahol négy fogásos igazi olasz vacsorával vártak minket. AZ A VARÁZSLATOS ÖT NAP... Reggeli után irány Cinque Terre! Előbb még szétnéztünk Lavagnában, ahol a katedrális melletti műemlék temetőben, elképesztő látványt nyújtott az a szobor rengeteg, ami fogadott bennünket, és mind a tenger felé nézett. Az igazsághoz tartozik, hogy én általában magánúton családdal utazom, és ezért is volt nagyon kellemes meglepetés a csoportos utazás. Kaptunk fülhallgatót kis cuki adóvevővel, ami 50 méteres körzetben is működött. Tehát, ha kicsit lemaradtunk a csoporttól ( fotózás csecse-becse stb. miatt ) akkor is lehetett hallani amit a vezetőnk Bodnár Zoli mesélt a városról. És Ő aztán igazán tudott mesélni! Remek, felkészült, sokoldalú előadásokat hallottunk mindegyik városról, a történelméről, a mai életéről, a fontosabb eseményekről, aktualitásokról. És közben ezeket mindig fűszerezte egy-egy kis igaz történettel, legendával, így még valóságosabbá, emberközelivé téve az ott élő emberek életét. Cinque Terrét kizárólag vonattal illetve hajóval lehet megközelíteni. Mi vonatra szálltunk, fülünkön a hallgatóval, innen is fel lehetett ismerni egymást, a sok ember között, s mentünk egy-két állomást, leginkább alagutakon keresztül. Én mindig csodáltam az emberi erőfeszítést, hogy járhatóvá teszi ezeket a hatalmas hegyeket. Persze a városokat hegyi ösvények is összekötik és ez a Kék ösvény! De ne szaladjunk előre! Az első város amit meglátogattunk Monterosso ( Vöröshegy) volt, szerelem első látásra! Pedig hol volt még a többi! Finom homokos aprókavicsos part vonul végig, párhuzamosan az úttal, s irigykedve néztem a fürdőzőket és megfogadtam hogy mindennap lesz nálam fürdőruha, mert minden városban van lehetőség egy csobbanásra. De a város maga is elámított a jellegzetes szürke fehér csíkos folyami kövekkel kirakott gyönyörű templomaival. És a kis utcák, szűken és vidáman kanyarodnak fel-le, aztán le-fel! Mindenképp kényelmes cipőt ajánlok, mert érdemes bejárni ezt az ízig-vérig Ligúr kisvárost. És persze beülni egy pohár finom sörre, borra, illatos kávéra. A következő állomásunk Corniglia! Amilyen kicsi olyan bájos és megható! Persze csak úgy lesz miénk a varázslat, a gyönyörű kilátás, ha megtesszük a lépcsővel borított utat, a 90 méter magas sziklatetőre. De megéri! Káprázatos! Kényelmesen kanyargós kövekkel borított lépcsősor. A 381 lépcső ne borzassza el önöket, nekem meg sem kottyant. Csak fotózni álltam meg néha mert az kihagyhatatlan volt. Majd megérkezve a parányi térre , ahogy vezetőnk, Zoli is mondta: „ Ég és Föld között lebegve” érezheti magát itt az ember! Corniglia egy igazi gyöngyszem! És a jutalom a látványon túl: Csoki Fagyi! Bár itt különlegesség a bazsalikomos fagyi, és persze a többi is, de én a csokit nem adom semmiért! Másnap Manarola városát látogattuk meg. Elképesztő színes házak, egymásba épült sokasága! Lenyűgöző látvány! Megcsodáltuk a Manarolai Betlehemet, amit egy öreg vasutas az unokáinak kezdett gyártani, és a szőlőskert teraszain helyezte el. Az egész város eltanulta tőle és gyönyörű látvány lehet karácsonykor, mikor kikapcsolják a város világítását és csak a betlehemek, mint megannyi csillagocskák ragyogják be a teret. Innen Vernazza-ban vettük utunkat. Egy igazi nyüzsgő kisváros, szintén a sziklákra épült sokszínű házakkal, sikátorokkal, a nyolcszögű templomtoronnyal, partra húzott színes csónakokkal, kávézókkal, boltocskákkal és rendkívül jóképű és kedves pincérekkel! És innen indul a Kék Ösvény! Ez egy igazi, ínyenceknek való Túra, elindulva Vernazza központjából a hegyi úton keresztül jutunk el Monterosso városába. Hát igen! Hölgyeim és Uraim! Ez a csúcspontja ennek az öt napnak, mindegy mikor tesszük meg! Mert a kezdeti nehézségek után, igen csak próbára teszi állóképességünket az első szakasz: magas kőlépcsők vezetnek feljebb és feljebb! És megállunk pihenni és persze fotózni, mert a látvány nem ereszt minket! Baktatunk egyre magasabbra, szűk kis ösvényeken, köveken, fáknak gyökerein keresztül, mindig meg-meg állva fotózni a végtelen tengert, inni egy - két korty vizet, megtörölgetni izzadt arcunkat. De mindezt mosolyogva, összekacsintva a szemből érkezőkkel. Igen! Szinte minden náció képviselteti magát ezen a túrán! Találkoztunk például egy japán házaspárral nyakukban gyerekekkel, vagy idősebb párokkal, akik korukat meghazudtolva suhantak el mellettünk. Egy igazi erőpróba ez az út, csodálatos kilátással kisérve, miközben a csöndben ami körül vesz kitisztulnak a gondolataink. Felszabadultan és büszkén érkezünk meg a szőlőültetvényekhez, és itt láthattuk az olasz gazdák leleményét a treninot, amit a szüreteléskor használnak. Ahogy lekanyarodunk Monterosso határához, egy kis szőlőskert kapujánál egy kedves ám de sokbeszédű olasz gazda limoncellot árul. Ajánlom mindenki kóstolja meg! Finom üdítő, és a parányi alkoholtól még jobban kipirulunk, és így boldogan nevetve rohanunk be egyenest a tengerbe, hogy lemossuk az út porát. A hullámok hátán fekve nézünk vissza a Kék Ösvényre, és büszkén magunkra, hogy végigjártuk azt az utat amit régen az asszonyok jártak fejükön a kosár szőlővel és vitték egyik városból a másikba, eladni azt. ÚJ NAP: ...CAMOGLI, AZ ÉLHETŐ VÁROS Magasan húzódnak a színes házak, és hosszú, széles a tengerpart! Egy igazi nagy fürdőzés lehetősége! Tarajos hullámok csapnak fel a sziklákra és zúg a tenger. Csodás kávézás …szendvics...a parton kövek gyűjtése, a Nap és a Tenger voltak a főszereplők ezen a napon! MÁSNAP: PIAC Hát képzelhetik! Lavagnából a hotelünkből átgyalogolva a hídon jutunk Chiavariba. Számomra nagyon kedves volt, amerre csak mentünk a járdákon kövekkel kirakott minták változatossága. Mindig le is fotóztam ezeket. Itt találkoztunk Gepetto bácsival, aki egy fafaragó mester volt valójában, és be is engedett a műhelyébe. Olyan érzésem volt mintha egy színház kelléktárában jártam volna, még Pinocchio is ott volt. Képem is van róla. Délután irány Riomaggiore! Lenyűgöző! Mint egy festmény! Több helyen a sziklában épült színes házakkal az utcára kihúzott sokszínű csónakokkal,és mindezt megörökítő önjelölt festőművészekkel! És egy szikla tetején ülve egy pohár jeges aperol spritzet kortyolgatva bámultam a tengert és tudtam hogy ide vissza kell jönni! És eljött az utolsó nap és a hajókirándulás! Portofino! A hajóról megpillantva a várost a legnagyszerűbb látványok egyike fogadott! Micsoda nyüzsgés! És élet és sokszínűség! Dolce Vita! Egy finom kávé jó társaságban kell ennél több?! ELEGÁNSAN ÉS KÖNNYEDÉN! Azt gondolom ez a legjellemzőbb erre az útra. A Fratelli Goldoni Travel munkatársai Bodnár Zoltán, és Tarnóczi Ferenc mindent elkövetnek hogy így érezd magad. Csodás helyeken jársz, sok mindent megtudsz Zoli rendkívül igényes ugyanakkor személyes előadásából. Feri mindenben segít, irányít, érted jön ha eltévednél, hazavisz ha elfáradnál. A programokban könnyedén tudnak változtatni ha az időjárás úgy alakul, felkészültek és türelmesek. Ajánlom Mindenkinek, aki kikapcsolódni látni tanulni vágyik, vagy csak jól érezni magát Itália gyöngyszemében Cinque Terrén. Köszönöm Zoli és Feri, hogy Veletek utazhattam! Jövőre, Veletek, Ugyanitt! A Fratelli Goldoni Travellel Olaszországban!
Szeretettel: Vándor Éva
GÖTZ ANNA "...CINQUE TERRE ÁLOMSZERŰ, SEMMIHEZ NEM HASONLÍTHATÓ..."
Bevallom eredetileg Toscanaba vágytunk, ezért még az évad kezdete előtt el akartunk szökni néhány napra, de a sors vagy a szerencsés véletlen úgy hozta,hogy végül egy Cinque terre-i kiránduláson találtuk magunkat. Zoliék beszéltek rá minket, akikhez teljesen ismeretlenül kopogtattunk be, de a személyiségük és a kis ékszerdoboz irodájuk miliője magával ragadott minket, tudtuk, hogy jó helyen járunk. Az igazság az, hogy érthetetlen módon eddig nem hallottunk imádott Itáliánknak erről a gyöngyszeméről, mondanom sem kell, minden képzeletünket felülmúlta. Azóta már kitűntetett helyet foglal el a szívünkben, mi több,a nappalink fő dísze is egy hatalmas kép erről a meseszerű látványról. Soha nem vállalkoztunk még szervezett, buszos utazásra, talán mert szeretünk kötetlenül bámészkodni, csavarogni, úgyhogy nagy várakozással vágtunk neki. Gyerekkoromban, szüleim értő képzőművészet szeretete révén, sok neves európai múzeumot és építészeti csodát végigjártunk, mégis bennem valahogy inkább a hangulatok, emberek, személyes benyomások maradtak meg mindig. Sosem értettem mi értelme van önmagában, személytelenül lefényképezni egy híres szobrot vagy épületet, amit képeslapon sokkal jobb minőségben megkaphatunk. Mindig úgy éreztem, mintha így csak egy kipipálandó látványosság lenne: „ ezt is megnéztük, itt is voltam.” Ezért aztán ha rajtam múlna, sokszor fotók nélkül térnénk haza, amit aztán később persze bánnék. Ma már merem vállalni, hogy én bizony jobban szeretek üldögélni egy hangulatos kis terecskén ( „Un cappucino, prego!”), szabadon nézelődni és belesimulni az ottani hétköznapi életbe. Itt ezt is megtehettük: átadhattuk magunkat a jó érzéseinknek, egy-egy benyomásnak Zoli elképesztően profi, felkészült kíséretével. Azért használtam a kíséret szót, mert sosem éreztük a kényszert, hogy diktálna, irányítana, egyszerűen csak mesél. Mesél a buszon, mesél meg-megállva, de olyan érdekfeszítően, lehengerlően,hogy ittuk minden szavát. Pontosan érezte az arányokat, az egészséges egyensúlyt a kötött és szabad programok között, hogy sosem éreztük tehernek a csoportos programokat. Pedig ezt azelőtt el se tudtuk képzelni… Mi lökött színészek szeretjük a magunk útját járni, antiszociális módon kilógni a sorból (jelen esetben szó szerint). Ebben a szervezett programban megadatott ez is.
Imádtuk, amikor becsöppentünk egy hatalmas, színes piacra – természetesen Zoli súgott ebben is -, imádtuk a nyüzsgő olaszos tempót, ráadásul Tamás egyetlen kisajátított szenvedélye otthon is a szombati piac! És este! Ugyanaz a színtér hirtelen átváltozik egy óriási családi, baráti találkozó hellyé! Becsukják a boltokat, kihúzzák az árkádok alól az utca közepére az asztalokat: kutyák, gyerekek és felnőttek rohangálnak, rikoltoznak, énekelnek,veszekednek a nagy hőség kellemes enyhülésekor… Egyszóval élvezik az életet! Hogy ezt mért nem tanítják nálunk is?! Egyszerűen imádjuk!
/ Götz Anna /
BÖRÖNDI TAMÁS TOSZKÁNÁJA ..." ODAFÖNT EZT NAGYON KITALÁLTÁK!..."
Miután szert tettünk egy új barátra, a Cinque Terre-i élményeken felbuzdulva a következő utazást már a meglévő barátainkkal együtt szerveztük tavaszra. Gondoltuk csak eljutunk végre a hőn áhított Toscánánkba! Megosztottuk Zolival a tervünket és mit ad Isten, erre is nyitott volt. Alkalmazkodott hozzánk és a kitűzött időponthoz, majd körénk gyűjtötte össze a csoportot. Az időpont is a legideálisabb volt: márciusban még jólesően simogatott minket a mediterrán napsugár. Előző életemben biztos valahol itt tengethettem éveimet, olyan erős a vonzódásom ehhez a világhoz. Remélem a következő életemben is megajándékoz majd a sors ezzel a vidékkel! Vagy legalább egy kicsit lejjebb tolhatnám kis hazámat, ide, ahol jobbról-balról nyaldoshatná a tenger hab testemet.
Szóval kedves Toscánánk, már kereteztetjük a képet rólad is. Muszáj lesz hamarosan újra visszatérnünk, mert Zoliék még adósok maradtak egy beígért, hamisítatlan toscanai borozgatással. Ugyanis erről a napról nemeslelkűen lemondtunk barátaink javára: annyira felcsigáztuk őket Cinque Terre szépségével, hogy Zoliék egy napos kirándulás erejéig besűrítették ezt is a programba. Úgyhogy föl is csapom a naptáramat, hiszen februárban még farsangolunk egyet Velencében is! Igaz addig még jó néhány jelmezt öltünk magunkra a mi kis színházunkban is, de a premierek bankettjén egy – egy finom rosé no meg Zoli és Feri társaságában próbálunk egy kis napfényt, olaszos vidámságot csalni mindennapjainkba.
FRANCESCO RENGA
MATERA, A KŐBE ZÁRT VILÁG
Matera az olasz csizma belsejében fekszik, és a világ számára a II. világháború után lett igazán ismert, amikor Carlo Levi, olasz polihisztor könyvében felhívta a figyelmet arra, hogy itt bizony emberek még barlangokban laknak, az állataikkal közös "szobákban", áram, ivóvíz és csatorna nélkül. Ezek a barlanglakások legalább nyolcszáz éve léteznek Materában, bár magát a települést már 8000 évvel ezelőtt is lakták. A barlanglakásokban a helyi szegények (főleg parasztok, akik a közeli fennsíkon művelték földjeiket) éltek az évszázadok során, amíg az 1950-es években az olasz kormány át nem költöztette őket rendes házakba. Azóta a barlanglakások múzeumként szolgálnak. Az olasz közvélemény számára is döbbenetes volt, hogy a XX. század második felében még barlangokban élnek a honfitársaik, miközben néhány száz kilométerre már mindenki divatos Vespákon robogott fel-alá. A városban ma már nem tombol a szegénység, de elzártsága és elmaradottsága azért továbbra is látható a pezsgő olasz tengerparti központokhoz képest. A nehéz körülmények és az elszigeteltség mindig is erősítette a szellemi kihívások iránti vágyát a helyieknek, így nem csoda, hogy számos utópista közösség és szerzetesrend itt talált magának otthont. Sőt, a materiaiak voltak az elsők az országban, akik a II. világháborúban fellázadtak a német Wermacht ellen.
Bár maguk a barlangok is érdekesek, mégis a város egységes látványa nyűgözi le leginkább az idelátogatót. Matera egy puha tufakőzetből álló hegyre épült, bele a kopár tájba, távolról hasonló, szürkés házakkal. A környezetbe olvadó házak azonban olyan képet mutatnak, mintha a kőzetből nőttek volna ki. A Sassi di Matera annak a negyednek a neve, mely a város történelmi központja a több ezer barlanglakással. Ma már hasonló lakásokat kialakítottak az utazók számára is, így könnyen tölthetjük az éjszakát egy (most már klímatizált) barlang belsejében, szállodai körülmények között. A város szűk utcái egy labirintusra hasonlítanak, de mivel nem egy-egy konkrét látnivaló, hanem a hangulat miatt érdemes a városban napokat eltölteni, nem gond, ha eltévedünk ebben az útvesztőben. Az egész Basilicata régió - ahol Matera fekszik - az utóbbi években lett az olaszok körében is felkapott, így egyre több kávézót és éttermet találunk a világörökség helyszínén mindenfelé. Az ételek az évszázados szegénységből adódóan nagyon egyszerűek, de mégis talán finomabbak, mint bárhol Olaszországban: egyszerű sült bárányok, paradicsomos, mozzarellás csigatészták, töltött fügék kaphatók bármerre. Egyes barlanglakások belsejét múzeummá alakították át, így képet kaphatunk arról, hogyan is éltek itt az olaszok annak idején. A lakásbelsők nem sokban különböznek egy századeleji magyar parasztház belsejétől, egyedül a háziállatokkal közös lakrészek lehetnek furcsák az itthoni tradicionális szegénységhez szokott szemhez. Meg persze az, hogy mindez a "gazdag" Olaszországban létezett még 60 évvel ezelőtt. Izgalmasak viszont azok a lakások, melyeket modern művészeti múzeummá alakítottak át, nagyon jó kiállítótermeket varázsoltak a régi barlangszobákból. Olyan "apróságok" pedig már fel sem tűnnek az Olaszországot jól ismerőknek, mint egy 810 éve épült katedrális a városban, vagy a XVI. századi Tramontano Kastély. Matera 1993 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján, és légvonalban mindössze 786 kilométerre fekszik Budapesttől. Ilyen közel ilyen szép világörökséget nehezen találunk másutt. Utazzon velünk 2015 - ben Pugliába, és csodálja meg élőben a tartomány szebbnél - szebb és ismeretlen értékeit! Programunkat az Autóbuszos utazások menüpontban találja.
ARISA...a ligúr szépeség
„ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT…”
Cinque Terre,… öt föld, ezer élmény! Nehezen kiejthető, ám hangzatos név melyről valahol már hallottunk, de valójában nem tudjuk, mit takar és hol is van. Pár kattintás az interneten és már látjuk is a bájos tengerparti halászfalvakat, melyek a sziklaszirten zsonglőr mutatványokat meghazudtolóan kúsznak fel hihetetlen magasságokba. Nem csak a látvány, hanem a magasság is szédítő. Ég és Föld közé szorult világ ez, ahol nincs motorizáció. A közlekedés javarészt a tengerre korlátozódik, valamint az 1876 – ban kiépített vasútra. A nagy Vörös hegy belsejét felrobbantották és vasutat építettek, hogy a falvakat összekapcsolják. A hatalmas építő munkában részt vevők a tenger felőli ösvényeken közelítették meg a hegy gyomrát és az alagutat. Ekkor még nem is gondolták, hogy valaha ezek a mesterségesen kitaposott utak a világ legromantikusabb ösvényei lesznek. A Kék ösvény, vagy a Szerelem ösvénye ma milliók kedvenc sétányai, ahonnan szédítő panoráma nyílik a Ligúr partszakaszra. Levantoban ülünk vonatra, mely dinamikusan megindul, de egy éles kanyarral utunk a sötétbe vezet. A nagy Vörös hegy ez, mely sebzetten, de méltósággal vezeti magán keresztül a forgalmat. A sötétben utazunk percekig, olyan ez, mint egy vidámpark. Mindenki másképp éli meg, csak a helyiek ülnek rezzenéstelen arccal, akik már tudják a három kilométer hosszú alagút végén maga a földi paradicsom vár. „Prossima fermata: Monterosso” . Vakító fény, hihetetlen színek, ezüstösen csillogó tenger és hosszú homokfövenyes strand fogad a hegy egyik szegletében. Itt az Istenek nem spóroltak a paradicsomi környezettel. Egy olyan helyre érkeztünk, ahol az év minden napján nyílik, virágzik, vagy terem valami. Nehezen indulunk tovább a vonattal, mert Monterosso szerelem első látásra. Pár percet utazunk a vonatunkkal és megérkezünk Vernazzába. Ha több időnk van, és fel vagyunk készülve egy túrára a tengerpart ösvényen is megtehetjük a közel három kilométernyi utat, anélkül hogy vonatra szállnánk. A csend szinte tapintható, melyet csak a tenger morajlása tör meg, a szél vaníliás virágillatot hord, mely helyenként gyógyfüvek illatával vegyül. A tenger zavarba ejtően kék, a hegyek tekintélyt parancsolóan magasak, most érezzük igazán milyen kicsik és védtelenek vagyunk a természettel szemben. Szinte egy óra sem elég hogy az élményeket és látványt magunkévá tegyük. Tekintetünk akaratlanul is megakad a megsebzett hegyeken és sziklákon, melyeket a tenger helyenként három méteres hullámai és sós habjai lassan felfalnak. Öt tektonikai egység szín kavalkádja díszíti a partot. Jáspisok, majolikák, gabbrók, márgák és agyagpalák alkotnak nem mindennapi elegyet. Vernazzában a Doria erőd büszke tornya jelzi a valamikori genovai köztársaság jelenlétét. Ma egy álmos, de semmiképp nem unalmas városkép fogad. A színes házak képeslapokat meghazudtoló színekben tündökölnek, a lustán ásítozó macskák az örök panorámás teraszok korlátain napoznak. A forró nyári napokon a hűs hullámok és a mély, sötét sikátorok jelentik a menedéket. Vonatunk tovább fut Cornigliába, amely az egyik legkisebb település. A kis falu központja 381 lépcsőfok megmászása után érhető el. Az egyik legbájosabb településen járunk, melynek főtere mindössze harminc lépésnyi, de mégis minden megfér rajta. A hegyoldal gondosan megművelt teraszairól helyi gazdák integetnek széles mosollyal, alattunk pedig a szédítő mélység és hajunkba tépő szél jelzi, hogy mennyire közel vagyunk az égiekhez. Pillanatok alatt megismerjük a kis Cornigliát, és másodpercek töredéke alatt beleszeretünk, ugyanakkor kíváncsiak vagyunk mi vár még itt ránk?...hová vezet a vonatunk?...Manarola a következő állomásunk. Azt hinnénk a „nagy szépséget” már megismertük, de vannak még meglepetések. Nem tudjuk mi ez a furcsa érzés ami kerülget minket, de tudjuk hogy jó. Egy olyan hely ez, ahol a helyi emberek az élet minden pillanatát kihasználják, ahol a helyi bort, a Sciacchetrát nem isszák, hanem a parton ülve kiélvezik minden korty zamatát, egy olyan hely ez ahol a kávézás egy program, ahol zamatos Vergnano és Bristot kávék illata tölti meg a kis piazzák ernyős bárjait. A déli sziesztába belefér egy grappa is, majd egy mártózás a habokban. A főutcát itt nem vespák és fiatok népesítik be hanem csónakok. A kiteregetett ruhákat simogatja a kellemes déli szél, a tengeri fuvallatok a frissen grillezett szardella illatát szállítják felénk. Itt zajt csak a halászhálók és a kikötő bárkák tudnak csapni, hiszen nincs motorizáció. Utolsó állomásunk a nagy folyó szurdokvölgye, Riomaggiore, ahol megpihenünk és meglátogatjuk a legjobb tengerparti kávézókat. Művészet?…Történelem?… itt ne keresd, itt Ég és Föld között lebegsz! Az apró kis oratóriumok, a helyi vallásos nép árnyas és eldugott intim helyei, érdemes ide is betérned! Cinque Terrét nem meglátogatni kell, hanem élni benne. A Fratelli Goldoni Utazási Iroda minden hónapban indít utakat a Cinque Terrére egy hetes kint tartózkodással.
A Fratelli Goldoni a Pesti Estben
Velencét mindenki ismeri, de mégis sokan tartják úgy, divatos dolog a dekadens várost újra és újra felkeresni. A több mint ezeréves város soha nem megy ki a divatból.
Jóllehet „utcái” nem változnak, palotái nem veszítenek fényükből, a város mindig tud újat mutatni. Ellentétben a közvéleménnyel, a város télen tartogatja a legtöbb meglepetést. A tél velejárója a köd, és a nehézkesebb közlekedés. Azonban, ha a kora délelőtti órákban hajózunk be Velencébe, a ködből kibontakozó, ébredő város olyan, mint egy mesefilm élő díszlete. Nem kell félnünk a téli időjárástól, mely a védett sikátorok falai között igazán kellemes, a levegő hőmérséklete 12–14 fok, és az esti órákban is csak 4¬–6 fokig csökken le. Ha a városban járunk, nem szabad kihagynunk a híres „alvó” falvakat: Murano-t, Burano-t és Torcello-t. Igazi időutazásban lehet részünk Torcellon, ahol összesen hat család él a lagúnák legősibb bazilikájának árnyékában, vagy Burano szigetén, ahol az asszonyok ma is saját kézzel vert csipkéket készítenek apró, színes házaikban. Nem kisebb élmény Murano sem, ahol a fornacék forró kazánjaiban igazi kincsek látnak napvilágot. Sokan úgy gondolják, ha egyszer voltak Velencében, már sok újat nem láthatnak, hiszen a város nem változik. De biztos benne, hogy ismered a város minden titkát?
Péter Erika, költőnő a Fratelli Goldoninál
2013. december, Róma - Péter Erika írása
ANNA MAGNANIRA EMLÉKEZÜNK... ( 1908 - 1973. szeptember 26 Róma )
Anna Magnani (Róma, 1908. március 7. – Róma, 1973. szeptember 26.) olasz színésznő. Törvénytelen gyermek volt, anyja magára hagyta. Nagyanyjánál nevelkedett Róma egy nyomornegyedében. Éjszakai klubokban és kabarékban énekelt, hogy eltartsa magát, majd egy vándortársulattal évekig járta Olaszországot. Az 1920-as évek végétől szerepelt jelentéktelen filmekben. 1935-ben férjhez ment Goffredo Alessandrini rendezőhöz, de tőle elvált és 1942-ben Massimo Seratót választotta férjéül. 1941-ben szerepet kapott Vittorio De Sica Péntek Rézi című filmjében. Innentől tekintenek rá, mint igazi színésznőre. Az igazi áttörést Roberto Rossellini filmje, a Róma nyílt város jelentette, ami a háború utáni évek első kereskedelmileg sikeres olasz neorealista filmje, és meghozta számára a nemzetközi hírnevet.
Kötetnyi tanulmányt, kritikát, visszaemlékezést írtak az arcáról. Táskás, fekete karikákkal övezett szeméről, indulatos természetéről, vészjósló gesztusairól. Volt valami félelmetes őserő, büszkeség a lényében. Manapság divat hivatkozni rá, érzelmes főhajtással megemlékezni róla. Anna Magnani színészi örökségét egy szem fiától, Lucától született unokája, Olivia viszi tovább: láthattuk őt többek között A szerelem következményei című Sorrentino-film szállodai portáslányaként a vágy titokzatos tárgyának szerepében.
Anna Magnani, a nagy mediterrán tragikomikák korát idézi. A szépségipar mázát tökéletesen nélkülöző őstehetséget. A megéltség élménye teszi olyan kortalanul modernné az alakításait. "Van benned valami mitológiai, anyáskodó, keserű, feldúlt" - mondta neki Federico Fellini, amikor Róma című filmje nélkülözhetetlen tartozékaként igényt tartott az immár nagybeteg Magnani jelenlétére. A képzelet mágusa a sötétségen áthatoló fény, a fájdalmas látomás lenyomatának szánta Anna röpke jelenését. Harc és anarchia: Marina a fanói varrónő ismeretlen apától született lánya a génjeiben hordozta a lázadást. Hölgykoszorúban nevelkedett Róma egyik nyomornegyedében, nagyanyja és öt nagynénje mellett. A mama lelépett egy osztrák üzletemberrel megannyi kételyt hagyva lányában. Immár felnőtt fejjel apai felmenői után kutatva Magnani rátalált a calabriai Del Duce családra. "Nem akartam, hogy bármiféle párhuzamba vonjanak a Ducéval, netán még rám fogják, hogy a lánya vagyok, ezért hagytam meg az anyai vezetéknevemet." Bármilyen szegények is voltak, Annát féltő szeretettel nevelték. Zongorázni tanult, francia egyházi iskolába járt. Mégis, egy életre meghatározó lelki sérüléseket hordozott magában törvénytelen származása miatt. Lázadásának úgy adott hangot, hogy jelentkezett a színészképzőbe, amit még Eleonora Duse alapított. A kor nagy színészpedagógusa, Silvio d'Amico növendéke volt. Éjszakai klubokban, kabarékban énekelt, hogy eltartsa magát. Dario Niccodemi, a neves színpadi szerző társulatához csatlakozott. Első színpadi fellépései a kiváló komikus, Totó előadásaihoz fűződtek. Egy színpadon táncolt-énekelt későbbi híres mozis partnerével, Aldo Fabrizival és Alberto Sordival. A harmincas évek kezdetétől Paolo Stoppával alkotott vándorszínész-kettőst. Házasságkötése Goffredo Alessandro rendezővel egy másik műfajban is legalizálta. Már a húszas évek végén feltűnt a filmvásznon kisebb epizódszerepekben. Első jelentősebb filmes alakítását A sorrentói vak lányban nyújtotta. Többnyire szolgálólányokat, énekesnőket játszattak vele, mígnem 1941-ben Vittorio De Sica megajándékozta a Péntek Rézi című komédia címszerepével. "Mit akar egy revüszínházakból érkezett színésznőtől, aki csak a szórakoztatáshoz ért?" - kérdezték a Cinecittában Roberto Rossellinitől. A válasz azóta közismert: a Róma nyílt várossal Anna Magnani végérvényesen beírta a nevét a legnagyobb drámai színésznők sorába. "Halálos" futása, néma üvöltése, fékevesztett gesztusai a filmtörténeti remekmű záró képsoraiban mára már tananyaggá váltak. A neorealizmus Magnanija olyan erővel beivódott a hetedik művészet kollektív emlékezetébe, hogy szinte elhomályosítja minden korábbi alakítását. Soha nem mutatkozott olyan szépnek, mint az esztétika olasz nagymestere, Luchino Visconti kamerája előtt az 1951-es keltezésű Szépek szépében. Rossellinivel egy viharos, féltékenységi drámától túlfűtött szerelmi kötés vette kezdetét. Magnani életében a tűzpiros Ferrariján száguldó életművész testesítette meg az örök férfit. Tragikához illően szenvedélyesen küzdött hűtlen társa megtartásáért. Hiába fenyegetőzött öngyilkossággal, hiába bombázta az "északi nőt" levelekkel: Ingrid Bergman került ki győztesen a szerelmi csatározásból. Miként Edith Piaf az ő bokszolója, Maurice Cerdan elvesztésekor, Anna Magnani is belehalt a szerelembe. Az elhagyott szerető státuszát folyamatos lázálomban, konfliktusokkal terhelten élte meg. Az első olasz színésznőként elnyert Oscar-díj 1955-ben a Tetovált rózsáért, amit Tennessee Williams egyenesen neki írt, némi enyhülést nyújtott, de igazán nem tért magához. Egykori mesterének, Vittorio De Sicának először igent mondott, majd visszavonta részvételét az Egy asszony meg a lányában, pályafutása nagy lehetőségéhez juttatva Sophia Lorent. Kölcsönös meg nem értés mételyezte meg szakmai kapcsolatát Pier Paolo Pasolinivel. A friuli költő-filmes-író Pasolini Magnani asszonyi sorsára alkotta meg a Mamma Roma legendás alakját. A lumpenproletárok világát idéző filmben alkatának és vérmérsékletének tökéletesen megfelelő anyafigurát hozott. A nincstelen női harcosok képével azonosult színésznő egy sötét, kihalt római ház udvari lakásában elhagyatottan élt. Utolsó éveiben minden szakmai kapcsolatot megszakított. Hatvanöt évesen gyomorrák végzett vele. Amennyire szerették, annyira féltek tőle. Fellini sem merte egyedül felkeresni a fájdalommal, haraggal teli Magnanit. Forgatókönyvírója, Bernardo Zapponi társaságában lépte át a szitkozódásokkal teli Anna "birodalmát". "Teste élettelen, mint a báboké, arca ijesztő fekete-fehér maszk. A megsértett, félrevonult királyné, akit megfosztottak a trónjától" - idézte fel Zapponi Az én Fellinim című könyvében Magnani alakját.
Bellini - Egy szó, három történet…
Nézzük csak sorjában!
Most pedig a névadóról.
Giovanni Bellini a festő, a velencei reneszánsz egyik legnagyobb alakja (1430-1516). A festőgéniusz nemcsak tanítványaira, de kortársaira és az idősebb mesterekre is nagy hatással volt. Műhelyéből került ki például Tiziano, hogy csak egyet említsünk a nagyok közül és akire Bellini után a Velencei Köztársaság hivatalos festője cím szállt. A Bellini család az olaszoknál nem meglepő módon festő dinasztia volt, Giovanni a legfiatalabb sarj. Még II. Mehmed szultán is rajongott művészetéért, de udvarába Giovanni elfoglaltsága miatt bátyja, Gentile utazhatott el. A venetói táj fénnyel átjárt poétikus hangulatának érzékeltetése, az olajfestés (mely viszonylag új technikának számított), Bellini fény és színhasználatot befolyásoló technikája, a színek tónusa, lágysága, a portréábrázolás realisztikus és részlet gazdag megjelenítése mind-mind egyedivé teszik festészetét. A perspektíva és a színhasználat forradalma jellemzi képeit, új festői technikákat vezetett be. Ki volt hatással Bellinire? A hetven aktív festéssel töltött idő alatt rengeteg befolyás érte a mestert, ezek közül kiemelhetjük sógorát Mantegnát, Messinát, a padovai és toszkán festőket. Kire volt hatással Bellini? Például Albrecht Dürerre, Delacroix-ra, az impresszionistákra.
Most térjünk át az opera hírességére Vincenzo Bellinire!
* NAGY A FELHAJTÁS MONA LISA KÖRÜL... A firenzei Szent Orsolya falai között érdekes emberi maradványok láttak napvilágot. A nyolc emberi eredetű testrész közül három bizonyítottan az egykori Lisa Gherardínié, Leonardo egykori modeljének hamvai. A bolognai egyetem szakemberei részeletes vizsgálatokat folytattak, mely eredményei igazolták a feltételezést, miszerint Mona Lisa tetemére bukkantak. Az Antropológia Egyetem professzora, Giorgio Gruppioni elmondása szerint a csontok nagyon rossz állapotban vannak, de egyértelműen egy korán elhalálozott nő testrészei. A DNS vizsgálatok, még folyamatban vannak, de mintegy 90 % - os biztonsággal állíthatjuk hogy Lisa földi maradványaira akadtunk. A feltárásban sokat segítenek a ferencesek által készített feljegyzések, melyek arról szólnak, hogy az egykori Rucellai család lányát a főoltár mögött helyezték végső nyugalomra.
A Svájcban őrzött Mona Lisát festhette meg először Leonardo da Vinci – állítja az a svájci alapítvány, amely már régóta küzd azért, hogy a művészeti világ végre elismerje a tulajdonában levő műalkotás eredetiségét. Az eredeti Mona Lisának tartott festményen elvégzett legújabb tudományos vizsgálatok megerősíteni látszanak azt a feltételezést, hogy az isleworth-i Mona Lisát Leonardo festette – közölte az alapítvány. A kutatást tavaly szeptemberben kezdték meg a svájci Szövetségi Technológiai Intézet szakemberei. A párizsi Louvre-ban őrzött Mona Lisáról három évszázadon keresztül hitték, hogy ez az egyetlen alkotás, amit Leonardo titokzatos modelljéről, a firenzei Lisa Gherardini-ről festett, holott számos másolat készült minden idők legismertebb festményéről – az egyik legkorábbit például a madridi Prado őrzi. A svájci Mona Lisa Foundation évek óta próbálja bizonyítani a Genfben őrzött Mona Lisa eredetiségét. Az alapítvány ír származású elnökhelyettese, David Feldman – maga egyébként mű- és bélyegkereskedő – egy olasz matematikussal, Alfonso Rubinóval lépett kapcsolatba a kérdés tisztázása végett. „Rubino hosszasan tanulmányozta Leonardo vitruviusi emberét, s ő volt az, aki felajánlotta, hogy megvizsgálja a festményt” – mondta el Feldman. Rubino szerint az isleworthi Mona Lisa – amely onnan kapta a nevét, hogy Hugh Baker angol műértő London Isleworth nevű külvárosában őrizte az alkotást – egyezést mutat a párizsi múzeumban őrzött Mona Lisa geometriai sajátosságaival, s bizonyíthatóan a reneszánsz mester festette meg a művet. A zürichi intézet a vásznon elvégzett radiokarbonos vizsgálat segítségével azt is megállapította, hogy azt 1410 és 1455 között készítették, amivel cáfolta azt a vélekedést, hogy a festmény csupán egy késő 16. századi másolat lenne. Korábban egyébként az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) egyik nyomszakértője is megszólalt, aki azt állította, hogy a korai alkotáson látható nő arca ugyanazokat a jellegzetességeket mutatja, mint a későbbi, csak épp az első képen még 12-13 évvel fiatalabb. Ez azt jelenti, hogy a művészettörténelem egyik legrejtélyesebb nője kétszer is modellt ült Leonardónak. A tudományos véleményeken túl az alapítvány által megkérdezett szakértők idézték da Vinci kortársait is, akik állítólag már 1503-ban látták a mester műhelyében a Giocondát.
* MICSODA MÓDI! ...itt a Modá!
Az együttes 2003 - ban mutatkozott be először a Rai Uno -n, egy televíziós adás keretében. A műsor címe teljes szívvel. A következő megálló már a 2005 - ös San Remoi Fesztivál. A siker nem marad el. 2006 - tól nincsenek határok többé, és az együttes meghódítja Európát.
EGY VÁROS, MELY A MESÉNEK KÖSZÖNHETI BEVÉTELÉT... Carlo Collodi meséje valós történelmi gyökerekhez nyúlik vissza. A történelmi Itáliában egykor létezett ugyanis egy Pinocchio falu, ahonnan a fabábu története eredhet. Carlo Collodi nagyjából 130 évvel ezelőtt írta az azóta is töretlen sikernek örvendő meséjét. Alessandro Vegni kutató régi Itália térképeken feltárta a Pinokkió eredetére vonatkozó nyomokat. A világhíres fabábu toszkán "szülőfaluja" Pisa és Firenze között található San Miniato Basso lehet, mely korábban a Pinocchio nevet viselte. Pinocchio orra legendás az egész világon, de Olaszországban több figura is a hétköznapi beszéd eleme lett.
Egy érdekes téma a Pinocchio kapcsán a helyszín, illetve a helyszínek. Először is ott van szerzőnk neve: Carlo Collodi. Ő igazából Carlo Lorenzini; Collodi egy apró toszkán település, ahol az író gyermek volt, illetve ahonnan édesanyja származott. A település ma bevételeit nagyrészt a Pinocchio-parkból szerzi – 1956 óta épül-szépül. Pár szó az 1826-ban született és 1890-ben meghalt szerzőről. Carletto apja szakácskodott, édesanyja otthon dolgozott, s nem voltak módos család, hiszen a Pinocchio szerzője egy másik család anyagi segítségével tanulhatott. Eleinte papnak készült, tanult filozófiát, retorikát, majd miután egy könyvesboltban kezdett el dolgozni – mint eladó – elkezdett írogatni is. 1848-ban önkéntesként a szabadságért harcol az osztrákok ellen, Piemontban. Utána lapot alapít, majd egy másikat. Utóbbi egy színházi lap (ez a Scaramuccia, csatározás, csetepaté), ahová kritikákat ír. 1868-ban miniszteri felkérésre szótárt ír, mégpedig a firenzei beszélt nyelv szótárát. Később a Paggi nevű kiadó kéri fel francia mesék fordítására. E két munka egyértelműen hasznára volt a Pinocchio megírásakor. 1877-ben írja meg a Giannettino-sorozat első könyvét, mely sorozat nagysikerű volt akkortájt. Azóta ez a könyvsorozat is a fabábú árnyékában pihen. Pinokkió története: Gepetto, a szegény öreg ácsmester egy fatuskóból bábut farag magányában. Ám hirtelen csoda történik: a fabábu életre kel. De nem is akármilyen kisfiú válik belőle: mindenre kíváncsi és rendkívül csintalan. A szíve aranyból van és ezt rövidesen felfedezik a városba érkező bábszínház bábjai is. Rövidesen meggyűlik a baja a bábszínház kegyetlen igazgatójával, és ez még csak a kalandok kezdete. Magyarországon a Pinokkió első bemutatója 1973. október 16-án volt a Csiky Gergely Színházban (Kaposvár). A Tücsköt Szabó Ildikó, későbbiekben Csákányi Eszter, a Pillangót Lukáts Andor, majd Serf Egyed és a Rókát eredetileg Verebes István, az 1978-as előadásban pedig Lukáts Andor játszotta, Ascher Tamás, az 1996-ost Pogány Judit és a 2004-est Hornung Gábor rendezése alapján
Fabbrica Italiana Automobile di Torino... a MÍTOSZ Az “új” Fiat 500, más néven Fiat 500 vagy Cinquino, superutilarista (hasznosság elvét valló) autó típus, amelyet Torinoban 1957 és 1975 között gyártottak. Ahogy eladásra került "600" modell néven hatalmas sikert aratott. Sikerét SAVA által kifejlesztett rendszernek köszönhette, valamint az akkori időszak gazdasági rendszerének, amely optimizmussal párosult. Azonban nagy része még az olasz népességnek nem rendelkezik megfelelő gazdasági potenciával, továbbra is inkább kerékpárhoz vagy kismotorhoz ragaszkodik, mivel az gazdaságosabb.
Végiggondolva ezt a hatalmas potenciális vásárlói kört Vittorio Valletta megbízta Dante Giocosa-t a Fiat “600” gyártással egy időben, hogy fejlesszen ki (kis) autót amely az akkori gyári munkások keresetéhez jobban összeegyeztethető, beleértve az esetleges alkatrészcserét is. Az elképzelése váratlanul jött 1953-ban Hans Peter Baunhof fiatal tisztviselő személyében a Deutsche Fiat Weinsberg-től, akit a híres Maggiolini ihletett meg, így elküldte a tervét a Torinoi anyavállalatnak, amelyben egy kétszemélyes kis autót vázolt fel egy kétütemű motorral, amit hátul helyezett el. Giacosa felülvizsgálta az új tervet, de a motor tervét azon nyomban elvetette, viszont megtetszett neki a formaterv és a technikai terv, mert tökéletes volt ahhoz, hogy alacsony költségen lehessen majd gyártani az autót. 1957-ben bemutatják a Fiat 500-as modellt, amelyből Fiat “Topolino” ered Viminale-ban, Adome Zoltán elnöknek. Majd ezt követően július 2-án, Fiat Torinoi Sporting autóbemutató termében is, ahol az újdonságokat tárják hivatalosan a nagyközönség elé, az árat 490.000.- lírában határozták meg, ami 13 havi bérkeresetét jelentette egy gyári munkásnak. A nagyközönség nem fogadta kitérő örömmel, elsősorban azért, mert csak két üléssel rendelkezett, nem beszélve a sok kihagyott kényelmességi funkciókról. Ez a típus csak 3 hónapig maradt forgalomban 1957 júliusától – szeptemberig. Az ezt követő autós sorozatok/szériák megőrzik a Nuova 500 nevet, de plusz magyarázó nevet kapnak (Economica, Normale, America, Sport, Giardiniera D, Giardiniera F e Giardiniera Autobianchi). Ezek az eredeti régi, első sorozatos példányok ma már nagy ritkaságnak számítanak és az értékük is nagyon magas. 1960 októberében bemutattak egy nagyon megújult változatot a Fiat Nuova 500-at, amely egy tökéletes választásnak bizonyult, hatalmas sikert aratva és elsöpörve az eddig gyártott változatokat. Az utolsó változatot 1972-ben Torinoban dobják piacra, befejezvén ennek a csodálatos autónak az utolsó karrierjét, és ezzel elkezdődik egy MÍTOSZ.
VALVASONE Valvasone (Voleson in friulano) è un comune italiano di 2224 abitanti della provincia di Pordenone in Friuli-Venezia Giulia. Fa parte del club dei borghi più belli d'Italia. Valvasone (Voleson Friuli nyelven) 2224 lakosú városka a Pordenone megyében Friuli –Venenzia Giulia tartományban. Italia legszebb városai klubjának részét képezi. Valvasone városa a Tagliamento folyó mentén Udine és Pordenone megye határában található. Valvasone szerencséjét annak köszönheti, hogy a Tagliamento folyó sekély medre ellenére még lehetővé teszi a folyami közlekedést, szinte egész évben, hisz ha belegondolunk Valvasone alig karnyújtásnyira található a hegyektől is.
A régi idők dicsfényéről biztos mesélne a Valvason hercegek egykori kastélya, ha beszélni tudna, ezért mi mesélünk helyette is. A Valvasonei hercegek olyan nagy hatalommal rendelkeztek, hogy a város Dómjaiban neki köszönhetően őrzik még ma is szent asztalterítő és a Gruaroi eucharisztikus csoda maradványait. A kastély Italia védett műemlékei közé tartozik. Eredete az antik római időkig nyúlik vissza, amelyet több régészeti lelet is tanúsít, s amelyet Antonio Nicoletti közjegyző (aki 1700-as években élt) is alá támasztja hagyatékában. Az első írásos emlékek 1206-ból származnak. A kastélyt e tájt Aquilei pátriárkai Sbrojavacca család rokonának a tulajdona, és akik egy nagy hatalmas területet igazgattak a Sbrojavacca családnak a Tagliamento folyó mentén. 1292 években a kastély már a Valvason–Cuccagna család birtokába kerül, akik a kastély köré várfalat és házakat építenek, erre az időszakra tehető a S.Maria és Giovanni templom felépítése is. 1355-ben ennek a családnak köszönhetjük az első restaurálását a S.Maria és Giovanni templomnak, még ugyanebben az évben megerősítik a várfalakat és kiépítik a mai arculatát a Valvasonak, valamint plébánia székhelyé teszik a várost. 1420-ban Velencei fennhatóság alá kerül Valvasone, a családot nem mozdítják el a helyéről, de az uralkodási körüket korlátozzák. 1440-1500-as években felépül az utolsó armadi várfal, amely magába zárja a külső lakóházakat is, és 1449-ben elkezdődik Valvason dóm felépítése. 1499-ben a törökök kifosztják a várost, de szerencsére nem égetik fel. 1797 március 16-án Napoleon Bonaparte negyvenezer nagyságú seregével megrohanja a várost és az akkor osztrák hatalom verességet szenved. Még ugyanezen a napon Napoleon Bonaparte a győzelem után a Valvason kastélyban alszik meg. Az ezt követő években a Friuli fennhatósághoz tartozik, majd 1866-tól az Itáliai történelem része lett. Tudta-e, hogy a Dómban van Velence legrégibb orgonája, amely az 500-as évekből származik? Tudta-e, hogy Valvasone szeptember második hetében középkori ruhákba öltözik, és a város apraja-nagyja történelmi ruhákban dolgozik, játszik és szórakozik? Tudta-e, hogy Bibione, Jesolo, Caorle, Lignano nyaralóhelyektől nem messze található e középkori dicső város, amit érdemes mindenképp felkeresnie!
SZABAD EGY KÁVÉRA?... A Caffè Illy céget 1933-ban Triesztben alapította meg a magyar születésű Francesco Illy (Temesvár, 1892 - Trieszt – 1956), akit fia Ernesto Illy követ (1925-2008), majd immár a harmadik generáció Anna Illy viszi tovább a céget. Illy cég a kiváló minőségű kávéját öt kontinensen ismerik el a minőség és félreérthetetlen bársonyos ízű kávéit nagy siker övezi, hisz kilenc fajta tiszta Arabica egyedülálló keverékéből állítják elő. Nemcsak a tökéletes kávét ízlelheti meg a fogyasztó, hanem a kávé mellé a cég felépítette: az intelligenciát, a tapasztalatot, az íz, a tudomány és a művészet. Az Espressamente illy, autentikus olasz kávé a franchise láncrendszert épített ki, valamint a nemzetközi hálózat révén a kiváló kávézók az Illy cég által kreált, Ízek Művészeti díját is megkaphatják. A cég megalapította l’Università del caffè (kávé egyetem)-t, amelynek a célja egész Olaszországban és a világon, a minőség és kávé kultúrájának az előmozdítása. Állandó megújítások a sikereinek kulcsa, az Iperespresso mód amellyel 5 szabadalmat mondhat magáénak, a “ready to drink” amelyet egész világon forgalmazzák, valamint a Coca Cola Company multinacionális céggel forgalmazott termékeik. A nagy titok elindítója nem volt más mint a MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ Francesco Illy.
PROSECCO Szinte nincs olyan ember aki nem szeretné a jó bort, hisz a jó bornak nem kell cégér! Tudta-e, hogy Prosecco nevű város is létezik?Prosecco név nemcsak könnyű fehér habzóbort takar... hanem település is egyben. Nos igen, ilyen is van és nem is kell messzire utaznunk ha ezt az isteni nedűt Prosecco-ban, származási helyén szeretnénk megkóstolni.
Prosecco: Trieszt városához tartozó település, a Karszt-fennsíkon fél útra körülbelül Opčine és Santa Croce között. Proseccoban érdemes felkeresni a San Martino (Szent Márton) templomot, amely 1637-ben épült. Proseccotól kezdődik Vicentina útja, más néven Napóleon útja aki erre jár feltétlenül üljön fel a híres tram de Opicina-ra villamosra hisz az út végén a fantasztikus panorámával rendelkező Opčine található. Tram de Opicina villamosa kihagyhatatlan utazás, amely érdekes párosítása a villamosnak és a siklónak. Az 5,175 km hosszú villamosvonal Triesz-t városközponttól északra található Piazza Oberdan-t köti össze a hegyekben lévő, szlovén határ melletti Villa Opicina faluval. A Konzorcium a védelmére a Prosecco (szőlő) bor eredetmegjelölés, amely Trieszt és Veneto és Friuli Venenzia Giulia tartomány közigazgatási szervek közötti megállapodás eredménye, amely világossá teszi e nemes szőlő történelmi eredetét is. Ebben nagy szerepet vállalt trieszti Fulvio Colombo aki több évtizedes tanulmányaiban megírta és összegezte a legrégebbi dokumentumokat e finom bor eredetéről. Fulvio Colombo tanulmányában így ír „Prosecco perché? Le nobili origini di un vino triestino”... Miért Prosecco? A Prosecco a trieszti nemes bor eredete... Tudta e, hogy Friuli Venenzia Giulia tartományban található Cormons, amely Prosecco-tól mindössze 42 km re található? Nos Cormons testvérvárosa Tokaj, amely Magyarországon található és amelynek borvidéke világhírű UNESCO örökségének listáján szerepel 2002 óta.Tokaj környékének (Hegyalja) déli lejtőin már a honfoglalás előtt is volt szőlőművelés. A Tatárjárás után Magyarországra IV. Béla király hívott be olasz szőlőműveseket, akiket a mint Olaszi (Bodrogolaszi), Sárospatak és Liszka (Olaszliszka) is jeleznek. Az Olasz vincellérek és a Magyar tapasztalat és kultúra meghozta a hegyvidék világhírének alapjait.
LABIRINTO Hol volt hol nem volt.... Így is kezdődhetne ha mese lenne, mégis miért vonzódunk a labirintusokhoz? A klasszikus filozófia a görög Minos és Minotaurusz az öntudatlan vágy, amikor eltévedünk és valaki megtalál bennünket? Talán úgy érezzük magunkat ha labirintusban járunk, mintha mesében élnénk és képzeletben már látjuk is a királylányt, akit kétségbeesetten keresi, a szerelmes királyfi pedig a megoldás kulcsa ott hever a lábai előtt!?
Talán mint minden kórban évszázadban vonz minket misztikus megfejthetetlen helyek, kertek, titkai, valószínű az igazság a kettő között keresendő. Szeretjük a szerelmi mesét és szeretjük a titkokat is. Hol van az a meseszép villa Itáliában amely évente 150 ezer látogatót vonz? Nem kell messze utaznunk az Észak Olaszországi Villa Pisani, egy rövid autó útra található Padovától, s Velencétől, amely 2008-ban elnyerte az Italia legszebb villája címet: Gloria della famiglia di Pisani. (A Pisani család Glóriája) és amely már 1884-től múzeum. Villa Pisani híres szerelmi labirintus sövénye az egyike a mai napig fent maradt olaszországi legrégebbi labirintusainak. Ez egy szerelmi labirintus ahol a lovag elkezdi a játékot, a hölgy elfedi az arcát a labirintus központi tornyában, így a szerelmes nő ha megtalálják, felfedi az arcát az Ö „megmentőjének”. A velencei antik pátriárkai Pisani család (pátriárka legfőbb tisztségviselők régi Velencében) akik kereskedelmi kapcsolataik és szerepvállalásuk révén jelentős vagyont gyűjtöttek össze, egy fantasztikus remekművet hoznak létre a Villa Pisanit. A Pisani családon (leghíresebb tagja Alvise Pisan 1660-1741, aki a francia Napkirálynál külhoni kereskedelmi feladatokat lát el és doge/kormányzóvá is választják), kívül több tulajdonost vált az évszázadok alatt. A Velencei Serenissima bukása után Napoleone Boneparte kezébe kerül, majd a Waterlooi csata után, az osztrák-magyar birodalom veszi át. Az 1866-os évektől az Italia királyság részét képezi.Kinek a jelmondata volt: „Fidelitate et Fortitudine” (hűségért és bátorságért)? Nos nem más mint Andrássy Károly akinek meseszép kastélya Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Magyarországon található (1880-1885) között épült a vajdahunyadi vár majdnem hasonmása. A magyar romantika építészeti remekműve. A kastély Tiszadobon található, amelynek a parkjában ugyan nem lesz nehéz kitalálni, egy középkori liliomot rajzolva hatalmas nyírt sövénykert labirintus nyújt mindenkinek egy szerelmes egyedüli élményekkel teli sétát, s amely Magyarországon egyedülálló.
A RÓMAI MAGYAR AKADÉMIA Római Magyar Akadémia 1927 óta működik Róma fővárosában. A székhelye, Palazzo Falconieri, amely a legértékesebb ingatlan a magyar állam tulajdonában Olaszországban, az értéke azért is kimagasló, mert a háznak sok szép részlete a 17. századnak legnagyobb barokk egyetemes mestertől, a Francesco Borromini-tól származik. Ez idő tájt Bethlen István gróf (Gernyeszeg, 1874. október 8. – Moszkva, 1946. október 5. jogász, mezőgazdász, politikus. 1921 és 1931 között Magyarország miniszterelnöke Magyarország kormányfője) és Klebelsberg Kunó kultusz miniszter megveszik a magyar kormány nevében e csodálatos házat, hogy a magyar kulturális értékek megmutatásával elő segítség az olasz-magyar kulturális, eszményi, gazdasági értékek kölcsönös áramlását, s eme nemes cselekedeteket híven őrzi a bejáratnál található emléktábla is.A 19. század elején megnyílik a nagyközönség előtt a Vatikáni titkos irattár. A források és a dokumentumok magyar vonalú értékes iratainak gyűjteményeinek kutatásának ösztönzésére Vilmos Raknói, címzetes püspök történeti tudományok akadémikusa, a Vatikán közelében a Nomenta kerületben, a saját költségén villát és egy könyvtárat épített, hogy elősegítse a magyar kutatók lakhatását és eredményes munkáját. Néhány évvel később egy másik villa megvásárlásával megalapította a Szépművészeti Akadémia a magyar művészek számára. Az alapítványok később a magyar államnak adományozta, amely létrehozta a magyar Collegium Hungaricum-ot 1927-ben. Az ösztöndíj célja abban az időben az volt, hogy Olaszországban a lehető legnagyobb számú tudósok, tanárok, papok és magyar művészek, elsajátítsák az európai tudást Olaszország által, és a magyar kultúra átadását Európának Olaszországnak annak érdekében, hogy a magyar kultúra az Európai kultúrában is visszatükrözze a magyar nép kulturális értékeinek bizonyítását. Gróf Bethlen István (Gernyeszeg, 1874. október 8. – Moszkva, 1946. október 5. 1994 júniusa óta jelképes hamvai hazai földben nyugszanak a Kerepesi temetőben) jogász, mezőgazdász, politikus. 1921 és 1931 között Magyarország miniszterelnöke. Politikája sokat tett Magyarország gazdasági stabilitásért. 1924-ben létrehozta a Nemzeti Bankot és 250 millió korona népszövetségi hitelt szerzett. Rendbe hozta az állam veszteségeit, 1927-ben bevezette a pengőt, és új vámrendszert dolgozott ki. Új kultúr- és szociális politikába kezdett, kötelező nyugdíj- és betegbiztosítást vezetett be, a népiskolai hálózat és a közegészségügy fejlesztéséhez látott. 1928-ban a szülők foglalkozása szerinti besorolást vezetett be az egyetemi felvételeket szabályozó numerus clausus törvény rendelkezéseinél. Az oktatási, kutatási és kulturális közintézmények megreformálásában és fejlesztésében nagy segítségére volt kultuszminisztere, Gróf dr. Klebelsberg Kunó.
ALFA ROMEO - CUORE SPORTÍVO A piros a vér, a szerelem, a vágy színe és a szenvedélyé, felgyorsítja az ember belső folyamatait, növeli a légzésszámot és emeli a vérnyomást. A piros világos árnyalatai az élvezetet, a szexualitást, szenvedélyt a szerelmet. A sötétebb árnyalatai az akaraterőt, a vezetést, bátorságot, vágyódást sugallják. Nők érzéki pirost hordanak, ha el akarják csavarni a férfiak szívét. Mit imádnak a férfiak? A NŐKET és a PIROS színű autókat!!! „Ha vissuto da forte e da forte ci ha lasciato – scrisse di lui Enzo Ferrari.” Erős kemény férfiként élt és erős kemény férfiként is halt meg, nyilatkozta róla őszinte csodálattal Enzo Ferrari, a FERRARI cég alapítója.
Az Alfa Romeo autós cég 1910 június 24-én Milánóban alakult ALFA (Anonima Lombarda Fabbrica Automobili néven), s amely mai napig sportos vonalvezetésű autókat gyártó vállalat. A cég (elődjét) 1907-ben alakította egy arisztokrata Pierre Alexandre Darracq, aki a kerékpár gyártást felcserélte autógyártásra és több gyártási technológiát Nápolyban helyezett le. A cég megszűnése után, több olasz befektető és Stella egy újfajta autót kezdenek gyártani, áthelyezve a gyártást Milánói Portello negyedbe és megváltoztatva A.L.F.A (Névtelen Lombardiai autógyár) a cég nevét is. A cég 1932-től 1986-ig az Olasz állam tulajdona, majd 1986-tól a Fiat csoport tagja, majd 2007-től Alfa Romeo Automobiles néven szerepel. Tudta-e, hogy az első sikerét az Alfa Romeo nem másnak köszönhette mit János Viktornak (1891-1965), Magyarországról kivándorolt szülők gyerekének, s akit mai napig nagy dicsfény övez Olaszországban? János Viktor más néven Vittorio Jano San Giorgio, Canavese-ben született Olaszországban, magyar szülőktől. 18 éves korában szakmunkásként dolgozik, különböző autógyárakban és 1921-től a Fiat tervező részlegében, majd 1923-ban az Alfa Romeo vállalatnál. Későbbiekben a FERRARI-nál...... Az ő nevéhez fűződik az Alfa Romeo P2 remekmű, amely nyolchengeres kompresszoros, két vezérműtengelyes motor hajtja és az 1920-as években a legjobb versenyautó volt. Ez a modell nyerte meg az első Grand Prix világbajnokságot, 1925-ben Gastone Brilli gróffal a kormánynál. A piros négylevelű lóherével szimbolizált örök Alfa Romeo elindul, hogy befussa a mai napig népszerű karrierjét, és hogy eljusson a napjainkig már olyan modellel mint a szuper, sportos 8C Competizione, amely Maserati motorral rendelkezik.
A DUINÓI KASTÉLY LEGENDÁJA A Duinoi kastély a Duinoi-Aurisini városhoz tartozik, Trieszt tartománya a Friuli-Venenzia Giulia régióban. Több mint 400 éve a Della Torre család tulajdona, amely a Della Torre Valsassina (von Thurn-Hofer und Valsassina) család ága. A fantasztikus parkja és kastélyának egy része 2003-tól nyílt meg a nagyközönség előtt. A kastélyból csodálatos kilátás nyílik a meredek sziklákkal övezett tengerre. A kertjében megtekinthetünk egy második világháborús bunkert, ami a családot védte a háború alatt.
A Thurn und Taxis a ház története szorosan kapcsolódik a postai szolgáltatáshoz, mivel ezt a tevékenységet a különböző európai államokban folytatták. Többek között Magyarországon, Hollandiában, Ausztriában, Németországban az 1400-as évektől több mint 355 éven keresztül. A vár egy római előőrs romjaira épült fel és magába foglalja a XVI. századi tornyot is. Az építkezés 1389-ben kezdődött a Hugh Duino Trieszti kapitány vezetésével. A X. századból származó Castelvecchio helyett, amelynek romjai még mindig láthatóak a tengerre néző sziklákon. Hugh halála után a kastély az első feleségének a bátyjára, Ramberto di Walsee-re száll, aki az 1400-as évek elejére befejezi a kastélyt. Őt sorban a Hasburgok követik, akik több nemes származású osztrák és olasz családot adnak a kastélynak, az utolsó ebből az ágból származó család a Hofer von Hoenfels, akinek utolsó sarja Matthaeus fiú utódok nélkül hal meg, így a kastély a két lányára száll, Ludovika és Mária Klára Orsa-ra. Mindkettő, egyik a másik (halála) után a Torre di Valsassina Raimondo hercegének a feleségei lesznek, aki felveszi nejeinek vezetéknevét is a Hofer-t, így a kastélyt és hercegét már von Thurn-Hofer und Valsassina-nak hívják. A kastélyt több mint 250 évig ezen a néven is marad: von Thurn-Hofer und Valsassina. 1849-ben Theresa von Thurn und Valsassina-Hofer grófné, az utolsó közvetlen leszármazottja a Tower of Valsassina-nak és a Duinesei kastély kizárólagos örököse. Férjhez megy Egon zu Hohenlohe-Waldenburg-Schilligsfürst herceghez, akitől 6 fia születik. A család negyedik gyermeke Maria, 1875-ben Velencében hozzá megy Alexander von Thurn und Taxis-hoz, aki messziről leszármazottja a Della Torre-nak és fia Hugo Maximilian-nak, aki a Thurn und Taxis-Lautschin-Bohemia-ból származik. Így Maria hozományként a várat ‘viszi’ magával a házasságba. Ebből a házasságból születik 1881-ben Alexander, aki e várkastélyt megörököli. Vittorio Emanuele III. Savoia-i olasz királytól, elsőként megkapja a Duino Kastély I. hercegének címét és felveszi az olasz állampolgárságot 1923-ban, valamint felveszi a Della Torre e Tasso Duiono hercegei nevet mind saját magának, mind leszármazottjainak, akik mai napig a kastélyban élnek. Ebben a kastélyban kezdi megtervezni a Duinoi Elegia-ját az író és költő Rainer Maria Rilke, míg műve írása közben Maria della Torre e Tasso (született Hohenlohe) hercegnője felkeresi a kastélyt, így az író a művét a hercegnőnek ajánlja fel, aki ettől kezdve az egyik legelkötelezettebb támogatója lesz. A költőről egy fantasztikus panorámával rendelkező, 2km hosszú (kiránduló) ösvényt - utat neveznek el. Il sentiero Rilke..., aki erre jár nem szabad kihagynia… Az ösvény alig meredeken ível felfelé, fehér kavicsokkal tarkított hepe- hupás úton.
MICHELANGELO NADDEO
Olasz származása ellenére már évtizedek óta foglalkozik a magyar történelemmel. Miért pont Európa egyik legismeretlenebb országa lett kutatásainak tárgya?
– Bár Olaszországban születtem, szokatlan családnevem és kinézetem alapján már fiatalkorom óta kételkedtem abban, hogy valóban minden felmenőm olasz származású volna. Ekkor határoztam el, hogy megpróbálok életem során minél több kultúrát és népet megismerni, hogy megérthessem, kik voltak az európaiak ősei és hogy én honnan jöttem. Emiatt fordult érdeklődésem az ókor felé. A régészet és a történelem pedig mindig is a hobbijaim közé tartozott. A bronzkori Európa története mindig vonzott. Főképp, mert úgy gondoltam, hogy a földrész az indoeurópaiak érkezése előtt sem volt lakatlan, ahogy továbbvezettem ezt a gondolatot, egy idő után eljutottam az egykori Pannóniáig és annak lakóiig. – Tehát ezek az ábrázolási formák a mai napig élőként jelennek meg a művészetünkben? – Még a Szent Koronán is található tizennyolc olyan, pogánynak tartott szimbólum, melyek a bronzkori Pannóniától a Tarimmedencén át a honfoglalás kori Magyarországig nyomon követhetők. A honfoglalás idején a magyarok ugyanazzal a szimbolikus művészettel és ugyanazzal az anyaistennővel tértek vissza a Kárpát-medencébe, mint amilyet korábban, a bronzkori Európában használtak, az anyaistennőt szülés közben ábrázolva. Ezek azok az úgynevezett híres magyar „tulipánok”, melyek Magyarországon mindenhol megtalálhatók. Egy olyan bronzkori mintából alakultak ki, amely a várandós anyaistennő szimbolikus ábrázolása volt. Az etruszk művészet már jóval azelőtt ezeket a tulipánmotívumokat használta, hogy a tulipán megjelent volna Európában. Az idők során, ahogy elvesztette szent emlékét, úgy változott át liliommá az európai kultúrában mind az egykori etruszkok, mind az amoricaiak – Anjouk – egykori tulipánja. Noha nem tudatosan, de az etruszkok, a magyarok és az ainuk leszármazottai is, illetve Közép-Ázsia legtöbb népcsoportja a mai napig ugyanabban a formában ábrázolják az anyaistennőt díszítőmotívumként. Ennek alapján pedig ki lehet jelenteni, hogy a magyarok kulturális DNS-e öt évezreden át változatlan maradt! – Miként tudja elméleteit bizonyítani? – A régészek az ókori világot több ezer különböző kultúrára osztják fel. Gondolkodásuk szerint egy kultúra különbözik a másiktól, ha azonos ugyan a két kultúra, de az egyik kultúrához tartozó néhány cserépdarab színben, méretben, alakban vagy egyéb jellemzőben eltér a másik kultúra cseréptöredékeitől. Gyakran akkor is különbözőnek tartanak kultúrákat, ha teljesen azonosak cseréptöredékeik, de azok egy politikai határ eltérő oldalain helyezkednek el. A kutatásaimban ezzel pont ellentétes módszert alkalmazok – különböző kultúrákat csoportosítok egyetlen civilizációba, amennyiben elegendő közös vonásuk volt. Például az ukránok nagyon jól gondolkoztak, amikor azt állították, hogy a Tripolje civilizáció Nyugat-Ukrajnától Kelet-Olaszországig terjedt, azaz az „arany bálvány civilizáció” területén volt jelen. Ugyanakkor helytelenül jártak el, amikor kitalálták a „Stanovó kultúrát”. A térképen képtelen voltam megtalálni ezt a Stanovót, de rájöttem, hogy csak pár kilométerre van Magyarország mai keleti határától. Ennek a kultúrának a leghíresebb leletei azonosak a Kárpát-medencében feltárt bizonyos leletekkel. Ezért úgy vélem, a Stanovó kultúra a bronzkori Pannonico civilizáció része volt. Ha az én megközelítésem szerint haladunk, akkor kiderül, hogy az indoeurópaiak előtti európai kultúra Közép-Európából származik, az „arany bálvány civilizáció” területéről, majd az agglutiniai civilizációvá fejlődött, fennmaradt Pannóniában, elterjedt Magna Pannonia területén. Végül pedig az időszámításunk előtti első évezred közepén, és ennél nem korábban az újonnan érkezők, azaz az indoeurópaiak kultúrája lépett a helyébe. – Kik azok az indoeurópaiak? – Az indoeurópaiak egy „szellemnép”. Ha egy genetikust kérdezünk, ismer-e olyan gént, ami az indoeurópaiakkal társítható, azt mondaná, nem tud erre érdemi választ adni. Ha egy nyelvészt kérünk meg az indoeurópaiak meghatározására, azt mondaná, indoeurópai az, aki az indoeurópai nyelvjárást beszéli. Más szavakkal élve, egy Hongkongban élő kínai is lehet indoeurópai. Ha egy történészt kérdezünk meg arról, honnan jöttek az indoeurópaiak, felsorolna néhány tucat eurázsiai helységnevet, amit az indoeurópaiak származási helyeként, őshazájaként jelöltek meg. A legjobb meghatározás, amit az indoeurópaiakra használtak, Francisco Villar definíciója, mely szerint nomád, hadviselő pásztorok voltak. Az indoeurópaiaknak nem volt civilizációjuk, nem volt művészetük, nem volt vallásuk vagy bármiféle technológiájuk. Ha lett volna, akkor könnyen fel tudták volna deríteni az eredetüket. Nekik csak nyelvük volt. Az „indoeurópaizmus” egy szent nyelv tanulásának vallásos rítusát jelenti. Az indoeurópaiakat arról lehet tehát felismerni Európában, hogy ők honosították meg a hamvasztást, az ő hatásukra váltottak az európai társadalmak matriarchátusról patriarchátusra, béke helyett hadviselésre, továbbá az ő hatásukra váltotta fel a demokráciát a tirannizmus, az egyenjogúságot a rabszolgaság, a szolidaritást az agresszív versenyszellem, illetve a védelmező anyaistennőket az apai vezetők. Abban az időben, a Kr. előtti I. évezred közepén, az európai szimbolikus művészet átment figurálisba, a magyar istenábrázolások emberszerűek lettek, és állandó lett a háború. A magyarok művészete csak akkor lett figurális, amikor áttértek a kereszténységre, istenábrázolásaik is csak ekkortól lettek emberszerűek. – Az indoeurópai bevándorlás után mi történt az őskultúrával? – Az ősi európai civilizációt a Kr. e. 1000 körül a Tarim-medencébe vándorló magyarok hatalmas területen terjesztették el, a selyemút északi ága mentén, amerre vándoroltak. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért volt sok ősi ázsiai népnek hasonló a kultúrája a magyarokéhoz: a magyarok kultúrájához asszimilálódtak az ainuk, a koreaiak, a pártusok, a kusánok, az avarok, a hunok, a szasszanidák, a kunok és a törökök, majd valószínűleg keveredtek is velük. – Stein Aurél korábban hasonló megállapításokra jutott, mint ön. – Stein Aurél a magyar őshazát keresve bukkant rá a kalashokra. A Honfoglalás… a magyarok visszatérése európai hazájukba című könyvemben a kalashokat matriarchális, egyenlőségelvű, békeszerető és szőke hajú népcsoportnak írtam le. Csúcsos süveget viselnek, a vallásuk a mai napig animisztikus. Szintén Stein Aurél volt az, aki szállásterületeik közelében rábukkant egy ősi magyar épületre. Az épület a magyar népművészet és az ősi pannonici művészet szinte minden jegyét magán viseli. Talán ebben az épületben tartották a kurultájt. Ez a terület pedig, amely az ősi selyemútvonal egyik ága mentén halad a Tarim-medencében fekvő Kashitól Pesávárig, annak idején a magyarok ellenőrzése alatt állt. Elméletemnek, miszerint a Tarim-medence, illetve annak hegyszorosai egykoron a magyarok ellenőrzése alatt álltak, Stein kutatásai is megfelelnek. – A magyar történelemoktatás jelen állása szerint a magyar nyelv és kultúra a finnektől származik, azonban a kutatók egy csoportja évtizedek óta próbálja a hivatalos fórumokon is megcáfolni ezt a rokonságot. Kutatásai során foglalkozott a finn–magyar rokonság kérdésével? – A magyarok elutasítják a finnugor elméletet – nem tudományos, inkább érzelmi okok miatt. Valószínűleg mindez abból fakad, hogy a finnugor tézist korábban politikai okok miatt használták fel ellenük. Az emberiség hálás Nobelnek, amiért feltalálta a dinamitot, de nem találja őt felelősnek azokért a mészárlásokért, amelyeket más emberek okoztak a dinamit háborúban történő felhasználásával. Ha a finnugor elmélet bomba lenne, akkor a magyaroknak nem a bombát kellene gyűlölniük, csak azt, aki rájuk dobta. Továbbá a Magyarországon kívüli tudományos világban – kivéve Angela Marcantoniót – nincsenek kétségek a finnugor elméletet illetően. Egyes amerikai egyetemeken a finn és a magyar tanulmányokat ugyanazon a tanszéken oktatják: a közép-ázsiai tanulmányok tanszékén! Véleményem szerint a finnek azoknak a „kalandor” magyaroknak a leszármazottai, akik – a New York-i Metropolitan Museum szerint – a Krisztus előtti 2. évezred közepén elvitték a bronzkészítés technikáját Dániába és Skandináviába. A régészeti kutatások során Észak-Európában olyan, az első évezredből származó leleteket találtak, amelyek néhány esetben azonosak, de legalábbis nagy hasonlóságot mutatnak a magyar bronzkori leletekkel. A finnek Y-kromoszómái jelentős számú keveredést mutatnak, így akár az ősi finnek az önök vértestvérei is lehettek, kulturális szempontból vizsgálva azonban egészen biztosan a magyarok rokonai voltak. – A magyar revizionista nyelvészek állandóan visszatérő kiindulópontja a sumer–magyar nyelvrokonság. Hogyan vélekedik erről? – Úgy vélem, a sumer nyelv rokonságban áll az összes ragozó nyelvvel, különösen a finnugor nyelvekkel. Simo Parpola, a Helsinki Egyetem kutatója 2007 júliusában, a Moszkvában tartott LIII. Asszirológiai Kongresszuson azt állította, hogy a sumer nyelv teljes alapszókincse – több mint 1700 alapszó és morféma – párba állítható az uráli szótövekkel. Egyelőre az nem világos számomra, hogy a sumerok vándoroltak-e Európába, vagy a magyarok vándoroltak Mezopotámiába. Egy biztos, nevezetesen hogy Puabi sumer hercegnő olyan fülbevalót, csúcsos és kettős spirál formájú bálványtárgyakat viselt, amelyek halálakor már több mint két évezrede népszerűek voltak Európában. – Visszatérve a magyarok kényszerű elvándorlására: hol és mikor bukkant fel az az idegen kultúra, amely végül hosszú időre eltüntette Európa ősi kultúráját? – Az első nyomok, amik egy idegen nép jelenlétére engedték következtetni a régészeket Európában, az első urnamezők, az első hamvasztásos temetkezések nyomai voltak a Balkánon. Az első nyomok a Krisztus előtti III. évezred elejére vezetnek, a nyelvészek tündérmeséitől függetlenül. Ezek a népek vezették be Európában a hamvasztást, ugyanis nem hittek a halál utáni életben. Ők voltak az indoeurópai kelták. Több mint kétezer évig tartott, amíg a gazdálkodási és fémmegmunkáló technológiáikban utolérték a magyarokat, ebből az időből kulturális életüknek semmiféle jele nem maradt fenn. Kezdetben a kelták asszimilálódtak a magyarok kultúrájához, míg végül az időszámítás előtti I. évezred elejére néhány magyar nemzetség elkezdett vegyülni a keltákkal. Belőlük nőtte ki magát a Krisztus előtti I. évezred közepére a vezető harcos elit. Csak ekkor, vagyis a Krisztus előtti I. évezred közepén tűntek fel az első indoeurópai kulturális jelek, harci eszközök, figurális művészet, ember alakú istenek Közép-Európa, Etruria és Görögország régészeti leletei között. Valójában a Krisztus előtti I. évezred első feléből származó leleteket nem nevezhetjük keltáknak, a magyaroknak kell tulajdonítani őket, mivel egybevágnak az előző évezredek magyar művészetével. A hagyományos magyar mintáktól eltérő mintájú leletek csak a Krisztus előtti I. évezred közepétől tűntek fel Európában. Manapság végre már senki nem kérdőjelezi meg, hogy Trója nem indoeurópai volt, de a valóság az, hogy a mükénéi szakrális szimbólumok is ugyanolyanok voltak, mint a Magna Pannonia egyéb területeiről származók. Az első Kárpát-medencébe érkező indoeurópaiak, akiknek műveltsége meghaladta a magyarokét, a rómaiak voltak. Meg kellett küzdeniük Decebállal, aki magyar volt és csúcsos fejfedőt viselt, és aki végül egy ősi magyar rítus szerint öngyilkos lett, amikor vereséget szenvedett és nem tudta megőrizni népe szabadságát. – Sajnos Európa történelmét az indoeurópaiak írták, mialatt a finnek és a magyarok a finnugor elméleten vitatkoztak, és képtelenek voltak rekonstruálni a múltjukat. Gimbutas már mondott valami hozzám hasonlót, de a halála után az indoeurópaiak megpróbálták a felfedezéseit a saját érdekük szerint elferdíteni. Sajnos Európának még nincs meg a saját közös régészeti tudatossága. Minden, amit Németországban találnak, az a germánoktól származik. Amit Oroszországban találnak, az orosz. Amire semmiképpen nem tudják ráhúzni az indoeurópai jelzőt, azt elfelejtik. És minden, ami feledésbe merült, az indoeurópaiak előtti európai civilizációhoz tartozik. Az európai nemzetek sovinizmusa az oka, hogy ugyanazt az ősi, európai arany bálvány civilizációt Ukrajnában Tripolje kultúrának, Romániában Cucuteni kultúrának, Magyarországon tiszai kultúrának, Jugoszlávia területén pedig Vinca kultúrának hívják. Az Égei-tenger partján még nevet sem adnak neki, mert az indoeurópaiak kitartóan azt állítják, hogy ők már ott voltak, ezért bármit találnak ott, az egyszerűen görög, protogörög vagy pregörög, de mindenképpen görög! Mi több, a románok erdélyi ásatásaik során tonnányi bronzleletet találtak, amik teljes mértékben megegyeznek a Tisza völgyében talált leletekkel. Ezeket a leleteket a románok az „északi trákoknak” tulajdonítják. Így jön létre egy újabb szellemnép, amit ráadásul csak a román tudósok ismernek. A Tisza völgyében találtaknak viszont nem tulajdonítanak nagy jelentőséget Magyarországon, ezek a tárgyak nem tartoznak a magyarokhoz. – Mi lehet az oka annak, hogy ennyire nem merünk hinni a múltunkban? – A magyaroknak azt mondták, hogy ők egy barbár nép leszármazottai, akik abban az időben Jugriában tartózkodtak. Az általam végzett kutatómunkát a kutatással foglalkozó magyar intézményeknek kellett volna elvégezniük, melyeket egyébként a Natio nal Geographic gyenge kvalitásúnak ítélt. A többi kutató pedig túlzottan el volt foglalva azzal, hogy bebizonyítsák, a magyarok egy nagy, dicsőséges birodalom leszármazottai voltak, legyen az a Török Birodalom, a Hun Birodalom vagy a Turáni Birodalom. Ha valaha Európa egységes ország lesz, és a finnugorok valaha is felismerik közös múltjukat, Európa ősi történetét átírnák úgy, ahogyan azt itt megpróbáltam bemutatni. Eddig Európa történelmét az indoeurópai birodalmak történelmeként írták le. Remélem, hogy egy nap Európa történelme az összes európai nép történelmét jelenti majd, azokét az európai népekét, akik mindannyian hozzájárultak Európa örökségéhez. – Kapott valaha bármiféle segítséget a munkájához? – Életem jó néhány évét a kutatásnak szenteltem, de azért, mert élveztem azt és arra gondoltam, hogy érdemben hozzá tudok járulni az európai civilizáció eredetének történelmi kutatásaihoz. Éppen ezért nem is vártam hozzá támogatást. Sok magyartól kaptam segítséget, könyveket küldtek, hozzájárultak a munkámhoz a magyar kultúra területén szerzett tudásukkal, Isten áldását kérték rám. De csak a civilek. A magyar intézményeket nem érdekli a magyarok múltja. Szégyenteljes, hogy még az ősi magyar írás, a rovásírás Unicode-kódolását sem támogatták, így az most egy olyan idegen kezében van, aki még magyarul sem beszél, tévesen idézi Gimbutast, hogy saját nézeteit igazolja. Nem lehet jövője egy olyan országnak, amely nem becsüli a múltját. – Hogyan juthatunk el odáig, hogy egyáltalán elkezdjük keresni európai gyökereinket? Egyesek, úgy tűnik, nem akarják tudomásul venni, hogy az országban többé nem a kommunizmus uralkodik. Mások meg úgy vélik, hogy nem európaiak. Pedig az igazság az, hogy a magyarok Európa őskövületei, a kontinens legősibb népe. Ebből a szempontból leginkább a fiatalabb generációkkal szimpatizálok, akiket nem befolyásolnak a múlt század ideológiái. Ők azok, akik újból jelentős szerephez juttathatják Magyarországot Európán belül a jövőben. MICHELANGELO NADDEO
1943-ban született a Róma közeli Ceccanóban. Klasszikus gimnáziumban végezte tanulmányait, filozófiát, történelmet, ókori nyelveket és képzőművészetet tanult, majd a Római Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát. 1965-1975 között az olasz légvédelem tisztje. 2000-ben vonult nyugdíjba, azóta kutatásainak él. Nyolc nyelven beszél, köztük latinul és ógörögül.
|
Fratelli Goldoni Kft. | 1076 Budapest, Garay tér 16. (bejárat a Cserhát utcából) | Tel.: 06 1 400 7337 | E-mail: info@fratelligoldoni.hu
